Társas helyzetek

Bevezetés

Az ember természeténél fogva társas lény. Az emberi kapcsolatok nagy biztonságérzetet adnak.

Nehézséget jelenthet a hosszú időn át tartó stabil kapcsolatok fenntartása. 

Ennek egyik fő oka a frusztráció, a céljaink elérésével kapcsolatos gyakori sikertelenség. Ez a rossz érzés általános érzelmi túlterheltséget okoz, ami nem megfelelő, és sokszor impulzív reakciókhoz vezethet. Innen egyenes az út az összetűzésekhez.

A kapcsolataink komoly lelkesedéssel kezdődhetnek, majd rövid úton véget érnek. Nem kell ez így legyen.

baratnok.jpg


Milyen társas nehézségekkel találkozunk?

Gyakran észre sem veszzük, hogy társas nehézségeink vannak. Védekező és kompenzáló viselkedés fejlődik ki.

A zavaró, kudarcos helyzetek miatt néha visszahúzódással reagálunk. Máskor a bohóckodást, a cinizmust vagy a harsányságot választjuk a problémás helyzetek megoldása helyett.

Roppant érzékenyek lehetünk a másoktól származó kritikára, illetve arra, ha mások dühösek, ha az önelfogadással hadilábon állunk.

Van, hogy módfelett szeretnénk mások kedvében járni, azaz olyasmiket csinálunk, amit nem akarnánk, de pusztán azért, hogy mások kedvében járjunk megtesszük. Utána megint csak a kisebb rendűségi érzés ön el.

Persze épp ellentétes viselkedés is megjelenhet: szeretnénk másokat bántani és kiegyenlíteni a számlát. Ez a pedig nagy valószínűséggel vezet konfliktusokhoz.

kapcsolat.jpg


Néhány tipp a társas kapcsolataink javításához

  1. Figyeljük meg, mit csinálnak azok, akik könnyen tudnak kapcsolatokat fenntartani! Sokat tanulhatunk tőlük. Persze nem kell mindent leutánozni, csak, ami testhez álló.
  2. Ajánlott beszélgetést kezdeményezni, meghallgatni másokat, kérdéseket feltenni és kérdésekre válaszolni, más szóval: jó interaktívan részt venni a beszélgetésekben, és nem csak kívülről figyelni, vagy teljesen lerohanni a partnert.
  3. Ha elvesztettük a beszélgetés fonalát, vagy nem értjük, amit mondanak, megkérhetjük a másikat, hogy ismételje meg, amit mondott.
  4. Igyekezzünk fenntartani optimális fizikai kapcsolatotfogjunk kezet, ne álljunk túl közel, nézzünk a másik szemébe, ne mozogjunk túl sokat, mert az zavarhat másokat. Tartsunk inkább valamit a kezünkben, hogy kevesebbet izegjünk-mozogjunk.
  5. Figyeljünk a nem-verbális jelekre, és próbáljuk értelmezni azokat. Például: figyeljünk az arckifejezésekre, arra, ahogy mások néznek, test- és kéztartásukra, hangszínükre és beszédsebességükre. Figyeljük, mit jeleznek ezek.

A kapcsolatokat is ápolni kell, mint a növényeket vagy a háziállatokat.

  1. Ahhoz, hogy mások társaságában legyünk, türelemmel kell lennünk irántuk. Néha olyasmiről beszélnek, ami nem érdekel minket, néha túl lassan csinálnak dolgokat a mi gyors tempónkhoz képest.
  2. Egy kapcsolatban nem vagyunk egyedül, és ha nem igyekszünk felmérni, hogy mi a jó a másik számára is, az illető egyszerűen el fog tűnni egy idő után.
  3. Kérjük meg a másikat, hogy értsen meg minket is. Igyekezzünk elmagyarázni nehézségeinket és előnyös oldalunkat is.

A beszélgetés az egyik legjobb terepe a társas kapcsolatoknak. Ezért különösen megéri az alábbiakat figyelembe venni:

  1. Tartsuk magunkat a beszélgetések udvariassági szabályaihoz: hagyjuk, hogy a másik fél is részt vegyen a beszélgetésben, ne domináljuk azt egyedül, és ne szakítsuk félbe a másikat a mondata közepén!
  2. Tartsuk magunkat a beszélgetés témájánál, és ne ugráljunk egyik témáról a másikra.
  3. Kérdezzünk, de ne vallassunk túlzott kíváncsiságunktól fűtve, hanem hallgassuk meg, mit mondanak mások, és reflektáljunk rá!Igyekezzünk ne ragaszkodni túlzott mértékben egyvalamihez – szabad megváltoztatni véleményünket, ha a másik fél megalapozott érvet hoz fel!
  4. A kritikákból érdemes kiszűrni azokat a részeket, amikben megtalálható az igazság magja, és segíthet nekünk fejlődni. Válaszoljunk a kritikákra, és ha lehet, tanuljunk belőlük.


Helyezzük magunkat a másik személy bőrébe

Az egyik legfontosabb, társas viselkedéshez kapcsolódó képesség, hogy átérezzük a másik fél érzéseit.

Lépjünk egyet hátra, és képzeljük el, mit érezhet a másik, amikor hallja, amit mondunk, vagy látja, amit csinálunk. Ha nem tudjuk átélni, kérdezzünk rá az illetőnél, miként érez.

Figyeljünk oda, ha valaki megkér minket valamire. Ne mondjunk automatikusan “igen”-t csak azért, hogy jópontot szerezzünk a szemében, és aztán idegeskedjünk a feladat miatt. 

Másrészről ne mondjunk egyből “nem”-et csak mert attól tartunk, hogy nem tudjuk teljesíteni a kérést.

Fontoljuk meg a kérést, és adjunk egy megfontolt igen vagy nem választ. Gondoljuk át, mennyire megfelelő számunkra, mennyi erőfeszítést vagy képesek és hajlandók belefektetni, illetve nem kíván-e túl sokat részünkről?

Csak azután adjunk választ a kérésre, miután saját magunk számára megválaszoltuk.

A következő jellegű válaszokkal lehet megoldani a helyzetet: “Szeretnék segíteni, de egy kis türelmet kérnék, amíg átgondolom a kéréssel járó dolgokat, és nemsokára választ adok.”

segiteni.jpg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.