Önsegítő csoportok

Önsegítés

Az önsegítés a szociális tanulás és együttélés egy új fajtája. Az önsegítő csoportot olyan emberek alkotják, akik úgy érzik, hasonlóak a gondjaik, ezért összefognak, hogy közösen találjanak megoldást. A csoport tagjai összegyűlnek, hogy kölcsönös segítséggel

  • azonos szükségleteiket elérjék,

  • felülkerekedjenek azonos hátrányaikon,

  • leküzdjék az életüket tönkretevő problémákat,

  • véghezvigyék a szükséges és megfelelő szociális és egyéni változásokat.

Az elején tehetetlennek érezzük magunkat az adott problémával szemben. Úgy tűnik, nincs mit kezdeni, de talán, közösen leküzdhetők a gondok. Az önsegítő csoportok önszerveződőek és tagjaikat közös problémáik kötik össze.


Önsegítő csoportok diszlexiásoknak

Vannak már diszleixás gyerekeik problémáival küzdő önsegítő szülőcsoportok. A diszlexiás fiatalok és felnőttek számára is fontos hasonló problémákkal küzdő társakat találni. Egy diszlexiás önérvényesítő csoport sok tekintetben jelenthet segítséget tagjainak:

  • Megoszthatják egymással a különböző helyzetekkel való megküzdési módszereket;

  • Tanulással és munkával kapcsolatos tapasztalatokat oszthatnak meg;

  • Mások problémáin keresztül jobban megérthetik saját helyzetüket;

  • Információkat oszthatnak meg egymással.

  • Érdekeiket hatékonyabban képviselhetik.

Az önsegítő csoportok nem alakulnak ki maguktól. Meg kell őket szervezni. Bárki megszervezhet egy ilyen csoportot, devannak, akiknek megvan hozzá a társas-szervezési készsége, illetve megfelelő helyzete. Tanároknak, terapeutáknak, segítő szakembereknek például fontos szerepe lehet egy-egy ilyen csoport megszervezésében.

A diszlexiás tanulók szervezhetnek önsegítő csoportot az iskolában, az egyetemen, vagy bármely képzési helyszínen. A nagyobb munkahelyeken, minthogy a diszlexia legalább a populáció 10%-át érinti erőteljesen, elég sok diszlexiás egyén lehet, akiknek nagy segítség az önsegítő csoport.

 

 

Egyre több munkaügyi központban dolgozó szakember is felismeri, hogy számos munkanélküli esetében a diszlexia és a diszlexia okozta nehézségek miatt merülnek fel elhelyezkedési nehézségek. A diszlexiások önsegítő csoportjai fontos elemét kell képezzék a tanácsadó szolgáltatásoknak ezen központokban is.

A tapasztalok szerint az önsegítő csoportok messze hatékonyabbak bármilyen más támogatási módszernél.


Önérvényesítő csoportok az interneten

A diszlexiás fiatalok és felnőttek számára a digitális eszközök és programok a problémáikkal való megküzdésre gyakorlatban jól hasznosítható megoldások hatalmas tárházát jelentik. Emellett az infokommunikációs eszközök megkönnyítik a szerveződést. Az internet is kiváló eszköz lehet az önsegítés szempontjából.

Számos weboldal és vitafórum létezik, amelyen hasonló nehézségekkel küzdők osztják meg egymással problémáikat. A Literacy Online Portál is kínál ilyen szolgáltatást.


Ötletek diszlexiásoktól az interneten keresztül

A példa kedvéért íme néhány ötlet diszlexiás felnőttektől problémáik leküzdésére:

Jobb és bal problémája (Az egyik leggyakoribb problémakör)

“Jobbkezes vagyok, ezért ha összezavarodom, és nem tudom hirtelen, merre van bal és merre jobb, összefogom az ujjaimat a jobb kezemben, mintha ceruzát fognék. Azt pedig tudom, hogy jobb kézzel írok.”

“Gondom van a bal-jobb megkülönböztetéssel, ezért mindig hordok karórát a jobb kezemen, hogy tudjam, melyik-melyik. Amikor meg barátaim irányítanak autóvezetés közben, megkérem, hogy inkább mutassanak a megfelelő irányba.”

“A ‘bal’ és ‘jobb’ szavak helyett a társaságomban lévő személyek nevét használom az oldalak megkülönböztetésére. Vezetés közben például azt mondom, hogy: “Kanyarodj Beth felé”, illetve “Kanyarodj felém”. Ha egyedül vagyok, akkor is kimondom hangosan.”

“A bal kezemen, ha a hüvelykujjamat derékszögbe állítom a többi ujjamhoz képest, az egy “L” betűt formáz, ami az angol “left”, azaz bal szónak feleltethető meg. Így tudom gyorsan eldönteni, hogy ez a bal, a másik pedig a jobb kezem.”

“Jobb kezes vagyok, és ha hirtelen nem tudom megállapítani, melyik a bal kezem – ami sajnos gyakran még ma is előfordul, felemelem azt a – jobb – kezemet, amelyikkel a ceruzát fogom.”

“Évek óta a bal csuklómon hordom a kedvenc karperecemet. Sosem veszem le és sosem cserélem másikra. Ez jelenti számomra a biztonságot, amikor el kell döntenem, hogy melyik a jobb és melyik a bal oldal.”

“Sajnos, a jobb és a bal irány, illetve ezek a kifejezések annyira összezavarnak, hogy azonnal szédülni kezdek. Úgy próbálok ez ellen védekezni, hogy hacsak lehet, elkerülöm ezeknek a szavaknak még a használatát is. Ha meg kell határoznom, hogy valami hozzám képest jobbra vagy balra van, akkor azt szoktam gondolni, hogy ott van, ahol a kocsimban a kormány, vagy ahol a feleségem ül.”

Helyesírás

“Számítógépen, billentyűzetet használva nekem sokkal könnyebb a helyesírás. Csak ránézek a billentyűkre, ez pedig valahogy segít nekem. Talán amikor kézzel írok, akkor a helyesírással kapcsolatos szorongás zavar össze.”

Számok

“Az unokahúgomnak, akinek gondjai voltak a matekkal, mert nem mindig olvasta helyesen a számokat, egy tanár egyszer azt mondta, hogy helyezzen kék fóliát a szöveg fölé, írni pedig írjon kék papírra. Kipróbálta, és matek eredményei 100%-al javultak.”

“Ha számokkal van dolgom, például a bankban ki kell tölteni valamilyen nyomtatványt, vagy számlákat fizetek be, mindig hátulról, azaz jobbról balra olvasom a számokat, és így írom le. Ezután úgy ellenőrzöm le magamat, hogy elolvasom a számokat a másik irányból is. Azt tapasztaltam, hogy így sokkal kevesebb hibát ejtek.”

Olvasás, felolvasás

“Ha hangosan olvasok, a szavak azonnal összekeverednek a szemem előtt. Ezért – legyőzve a szégyenkezésemet – az ujjammal követem a szöveget, így sokkal lassabb olvasásra kényszerítem magam, és nem keverednek össze a szavak.”

“Azt tapasztaltam, hogy ha sok cukrot vagy édességet fogyasztok, akkor nehezebben megy az olvasás, és romlik a helyesírásom. Nem tudom, hogy ennek van-e tudományos alapja, mindenesetre egy ideje egészségesebben táplálkozom, több gyümölcsöt, zöldséget eszem, és úgy érzem, enyhülnek a tüneteim.”

“Amikor fel kell olvasnom egy szöveget, a szavak összekeverednek. Ezért ujjal követem az olvasott szöveget és kényszerítem magam, hogy lassítsak egy kicsit. Más számára ez kívülről úgy tűnik, mintha több értelmet adnék az olvasott szövegnek.”

Emlékezet

“Mint a legtöbb diszlexiás, én is nagyon nehezen jegyzem meg embereknek vagy helyeknek a nevét. Ez ellen úgy védekezek, hogy egyszerű színes képeket gyártok minden könnyen elfelejthető névhez vagy címhez. Amikor fel kell idézni, akkor először a színek, hangok jutnak eszembe, majd többnyire beugrik a szó is.”

“Mindig is bajom volt a nevekkel, ezért óvatosságból uramnak vagy hölgyemnek szólítok mindenkit. Ha mégis rá kell kérdeznem a nevére – amit korábban akár már többször is hallottam – nem szégyellem és bevallom, hogy diszlexiás vagyok. Az emberek általában meg szokták kérdezni, mit is jelent ez valójában, és rögtön kiderül, hogy nekik is van ilyen családtagjuk vagy ismerősük, csak éppen nem tudták, ez a diszlexia.”

“Gyakran volt problémám a megbeszélt találkozókkal, elkéstem, elfelejtettem a helyszínt vagy az egész kiment a fejemből. Ennek elkerülésére minden nap csinálok egy részletes listát arról, hogy mit kell elvégeznem és ezt állandóan magamnál tartom. Ugyanakkor azt is azonnal feljegyzem, ha valami később elintézendő dolog eszembe jut. Fontos, hogy ezt azonnal megtegyem, mert tapasztalatom szerint már öt perc késedelem is elegendő ahhoz, hogy az egész kimenjen a fejemből.”

Tanulás

“Amikor tanulok, nehezen emlékszem arra, amit olvastam. Ezért ha egy oldal végére érek a tankönyvben, leírok mindent, amire emlékszem, mielőtt továbblépnék. Ez időigényes, de hosszútávon segít. “

“Egy továbbképző tanfolyamra járok, és megbeszéltem az előadóval, a diszlexiám miatt föl fogom venni magnóra az elhangzottakat. Az első sorban ülök, hogy jó legyen a felvétel, és már hazafelé a kocsiban kezdem visszahallgatni az előadásokat. Amióta ezt a módszert alkalmazom, töredéknyi idő alatt fel tudok készülni a vizsgákra. Azt is megengedték, hogy a tesztek írása helyett szóban feleljek.”

A diszlexiáról a legtöbbet a diszlexiások tudnak. Valódi tapasztalataik és többször kipróbált megoldásaik vannak. Nem tévednek többet, mint a szakemberek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.