A tanulási stílus az életmódunk része

Bevezetés

A diszlexiás agy számára a szokásos iskolai helyzet akadályt jelent a tanulásban. A szokásostól eltérő információfeldolgozása nem illik az iskolában elvárthoz. Emiatt eleve hátrányban lehet, aki előbb vagy utóbb diagnózist kap, de megfelelő környezet ezzel még ritkán jár.

A mindennapi életben szerencsére nagyobb játékterünk van.


Tanulási stílus

Mindenki egyéni tanulási stílussal rendelkezik. Ennek számos összetevője van, amelyek összességében adják azt az észlelés és reakció módot, amely mindenkinél egyéni.


A tanulás és tanulási stílus az életben

A tanulás nem csak a tudatos ismeretelsajátítás. Lényegében minden tapasztalatszerzés tanulásnak tekinthető, és minden, az életben adódó problémahelyzet vizsga. Valamit megtanultunk és alkalmazzuk.
A tanulási stílusunk egész életünket áthatja, ezért nagyobb jelentősége van, minthogy jól tudunk-e tanulni az iskolában, egyetemen.


Ismerd meg magadat

A régi görög bölcsesség is arra utal, hogy aki tudja erősségeit és gyengéit, az tudja, mik az eszközei és mik azok az oldalai, amelyekre vigyázni kell, sőt fejleszteni is érdemes.
A tanulási stílus lényegében ennek kerete. Azt adja meg, milyen körülmények között vagyok a leghatékonyabb. Érdemes odafigyelnünk önmagunkra. Figyeljük meg, hogy milyen körülmények tesznek hatékonnyá. Ehhez a tanulási stílus elemeinek ismerete segítséget ad.


A tanulási stílus néhány fontos eleme

Sokan jobban koncentrálnak, ha ehetnek, rágicsál­hatnak, iszogat­hatnak tanulás közben. Ez a tevékenység feszültségcsökkentő, és figyelemzavar esetén is le tudja kötni az egyén figyelmét.

Minden embernél vannak hatékonyabb időszakok a nap során, és nagyban segíthet ismerni saját ritmusunkat. A diszlexiások többsége inkább „bagoly” típusú, vagyis este tudnak jobban tanulni. Ők reggel 10 óra előtt kevéssé képesek bármi hasznos szellemi munkára. Ritkábbak a korai időszakban hatékony „pacsirták”. Nekik este nem érdemes erőltetni a munkát. A tanulást egyéni igények szerint kell megszervezni.

A kevesebb több. Mindenki számára hatéko­nyabbak a rövidebb, ám intenzívebb tanulási szakaszok.

Az emberek különböznek abban, hogy melyik észlelési csatornát részesítik előnyben. Noha mindig mindegyik modalitást kihasználjuk, a tanulandó anyag és a tanuló meghatározzák, milyen arányban érdemes használni az egyes csatornákat. Három alapvető modalitást kell figyelembe venni – ezek a vizuális (látási), az auditív (hallási) és a kinesztétikus (mozgásos).

Számos kérdőív elérhető, amelyek az önmegismerést segítik. Például: Magyar Diszlexia Oldalak Azonosítás gomb alatt.

A legfontosabb azonban, hogy kipróbáljuk és megfigyeljük magunkat különböző helyzetekben.


1. Vizuális észlelők

Az észleléshez leginkább a szemüket használják, a megértéshez pedig a vizuális feldolgozást. Előnyben részesítik a vizuális információt, például az ábrákat és a grafikonokat, a könyvekben és az előadásokban pedig a vizuális tartalmat kedvelik. Olvasáskor inkább egy vizuális képet képzelnek maguk elé, minthogy a párbeszédről gondolkodjanak. Nagyobb valószínűséggel jegyzik meg egy szoba vizuális részleteit vagy egy arcot, de elfelejtik az ott folyt beszélgetéseket.

A vizuális emberek legjobban a vizuális ingereken keresztül tudnak tanulni. A prezentációk és a kép-orientált tevékenységek jól működnek náluk. A sok vizuális tartalommal bíró multimédiás számítógépes tevékenységek inkább bizonyulnak náluk hasznosabbnak, mint a könyvalapú tanulás. A gondolattérképek, a rövid jegyzetek és a szövegkiemelők segítenek. Fontosak az előzetes áttekintés és az utólagos átismétlés.


2. Auditívak

Az auditív észleléssel nagyon gyorsan lehet mind a beszélt, mind az olvasott nyelvet feldolgozni. Gyakran sokat beszélnek az auditívak, minthogy hangosan kell gondolkodniuk. Szeretik a zenét, emlékeznek a dalszövegekre és a beszélgetésekre. Inkább megjegyzik egy ember nevét, mint hogy hogyan néz ki.

Jók az instrukciókra történő figyelésben és a beszélgetésekben való részvételben. A tanulást segítheti hanganyagok hallgatása vagy ha mások számára kell fogalmakat elmagyaráznia.


3. Mozgásos észlelők

A legjobban érintéseken, mozgáson és fizikai tárgyakkal való foglalkozásokon át tanulnak. Gyakran élvezik a fizikai tevékenységeket és a kézműveskedést, inkább egyből kivesznek valamit a dobozból, és kitalálják, hogyan kell összerakni, minthogy elolvassák az útmutatót. Nem szeretnek egy helyben ülni hosszas beszélgetések alatt.

A diszlexiások számára jobb a fizikai tevékenység, mint a hallás/beszéd vagy papíralapú tevékenységek. Hasznosak a gyakorlati tevékenységek, ám a szünetek is, amelyek során a lehetőség van fizikai mozgásra. A jegyzetek újraírása igényelheti a fizikai komponenst is a tanulás vizuális aspektusának segítéséhez. A gondolkodást és a tanulást még a fel-alá járkálás is segítheti.


Érdemes több észlelési csatornát használni

Noha a diszlexiások inkább vizuális beállítottságúak, és jobban tanulnak látás alapján, nem férnek bele szépen egyetlen kategóriába, és gyakran többféle, összetett preferenciát mutatnak.

A tevékenység leköti és irányítja a figyelmet, legyen szó rajzolásról, foglamak vagy egyebek mozdulatokhoz való kapcsolásáról, eljátszásról, séta közbeni gondolkodásról, hintázásról vagy bármiről, ami segíti a hatékonyságot. Emelett nem szabad elfelejteni, hogy a preferenciák változhatnak az adott tevékenység függvényében.


– Megvilágítás

Azt hihetné az ember, hogy létezik optimális megvilágítottság, valójában azonban egyé­nen­­ként változó, hogy milyen a megfelelő világítás. Egyeseket idegesíti az erős fény, másokat viszont álmosít a gyengébb világítás.

A diszlexiások többnyire kevésbé erős megvilágításban tudnak jobban tanulni. Az olvasást nehezíti, hogy igen érzékenyek a kontrasztokra. A túlságosan fehér színű papír helyett jobb hal­vány­sárga vagy más, nem fehérített papírt használni.


– Hangkörnyezet

Egyes emberek csendben szeretnek tanulni, másoknak szükségüvan háttérzajra.

Egyesek a csendes és zárt szobát szeretik, míg mások kávézókat választanak sok-sok emberrel maguk körül, megint mások fülhallgatót raknak fel, amelyből “fehér zaj” hallatszik.

zene általában hasznos diszlexiásoknak, mert elfedi zavaró zajokat, éleköti a szertelen jobbagyféltekét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szöveg nélküli zene a legmegfelelőbb.


– Munkahelyzet és terület

Azok tudnak már az is­kolában is jól teljesíteni, akik hosszasan tudnak széken ülve dolgozni, koncentrálni és gondolkodni. A legtöbb diszlexiás inkább asztalon, földön, fotelben, kanapén fekve, sajátos pozitúrában elheverve tud hosszabban figyelni és tanulni. Vannak olyanok is, akik futni mennek, és mozgás közben tudnak koncentrálni. Nem szégyen, hanem stílus kérdése.

Az sem egyértelmű, hogy a szép rendbe tett munkakörnyezetben hatékony mindenki. Sokakat zavar a steril állapot, másokat pedig erősít. Érdemes megfigyelni magunkat.


Társas helyzet

A diszlexiások általában hatékonyabbak társasan. Ha valakivel átgondolhatjuk a feladatokat és megoldásokat, az soakt segít, mert tevékenyen lehet foglalkozni a témával. Ha az ember elakad, érdemes segítséget kérni, bevonni valaki mást is a helyzetekbe.

Fontos megtapasztalni, hogy miként válasszuk meg úgy tevékenységünknek az időt, helyszínt és hátteret, hogy a lehető legjobb koncentrációt érjük el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.